Six Flags

Egyik nap Mitkoval és Zakkel gondoltunk egyet, és elmentünk a Six Flagsbe. A Six Flags egy franchise rendszerű vidámpark. Elég sok van belőle az államokban. Az, amelyikben mi voltunk elvileg a második legnagyobb USA-ban (az első azt hiszem New Jersey-ben van). Az a jó benne, hogy egyszer fizetsz a bejáratnál, és utána minden cucc ingyen van. A belépő 8000 Ft-nak megfelelő dollár volt, de ezért 6-szor lehet menni a nyár alatt. Úgyhogy ha mindet leasználjuk, akkor kb. 1300 Ft-ra jön ki alkalmanként.

Egy keddi napon voltunk, azt hittük így kevesebb ember lesz. Hát nem.
A parkolóhely keresés, sorbanállás, jegyvásárlás összesen egy óráig tartott. Bent nem tudom miért, ne is kérdezzétek, de pizzaevéssel kezdtünk. Mondjuk szerencsére nem volt ebből később gond, de akkor is hülye ötlet volt.

Az első dolog, amire felültünk, a Cyclone volt, ami egy fából készült hullámvasút. Első ránézésre olyasmi volt, mint ami nálunk van otthon is. Viccelődtem is, hogy ez nem is olyan nagy szám, meg hogy nálunk otthon a vezető újságot olvas ölbe tett lábbal (tényleg így volt, amikor legutóbb ültem rajta). Fél óra várakozás után fel is ültünk. Hát kicsit durvább volt, mint az otthoni. A pizza is majdnem visszaköszönt, de végül a helyén maradt. :) Előre szólok, hogy a videókon nem mi vagyunk, csak ezeket találtam Youtube-on.

Cyclone


Ezután felültünk a Scream-re. Ez egy olyan cucc, ami egy baromi magas oszlopon van, 9-en lehet ráülni, kilőnek az oszlop tetejéig, és onnan szabadesés. És ezt 3x egymás után. Ez annyira jó volt, hogy hazamenet előtt megint felültünk rá. Mivel Zak ejtőernyőzik, így egy kicsit neki unalmas volt a dolog. :)

Scream


Volt vizipark is, úgyhogy a melegre való tekintettel átmentünk oda is. Itt a szokásos csúzdás móka volt, olyan, mint otthon bármelyik viziparkban. Az egyetlen rossz az volt, hogy minden csúszásra kb 10-15 percet kellett várni.

A csúzdázás után akartunk inni egy sört. Mindhárman 21 év felettiek vagyunk, és mindannyiunknál volt amerikai igazolvány. A gond csak az volt, hogy valami hülye jogszabály miatt, ha 25 évesnél fiatalabb vagy, akkor Massachusetts-i, vagy Connecticut-i igazolvány kell. Hiába volt zöldkártyám, hiába volt Maryland-i jogosítványom, nem volt jó nekik. Ez nem kicsit idegesített fel minket… Aztán arrébmentünk 10 métert, és az ottani helyen viszont kiszolgáltak minket. Ennyit a bürökráciáról.

A vizipark után pedig lenyomtunk három hullámvasutat. A Batman-t, a Mind Eraser-t, és a Bizarrot. Ez utóbbi volt a legdurvább.

Batman


Mind Eraser


Bizarro


Nem tudom mikor megyünk legközelebb (ugye még 5x mehetünk ingyen), de majd egy borús szerdai napot fogunk megcélozni. Összességében nagyon király volt, otthon ilyen hullámvasutak sajnos nincsenek nagyon. Pláne nem ilyen áron.

Arról, hogy mit is csinálunk egész nap

A nyár eleji rohanáshoz képest már sokkal jobb a helyzet. Már minden életmentő tud mindent, mindenki tudja mit szabad, mit nem. Mindenki időben odaér már a medencéjéhez, úgyhogy lényegesebben kevesebb hívást kapunk az ügyfelektől.

Amellett, hogy ADM vagyok, nekem is van 8 medencém. Hetente legalább egyszer, de inkább kétszer meg kell őket látogatni, és megnézni, hogy minden rendben van, valamint aláiratni a heti riportot az ügyfelekkel, amit pedig minden héten el kell küldeni a központi irodába Arlingtonba. Ezen a riporton mindig rajta van, ha valami gondjuk van az ügyfeleknek, illetve osztályozzák az életmentők, illetve a mi munkánkat. Van két medencém, ami 2 órányi autózásra van tőlünk egy Amherst nevű kisvárosban. Na arra például az egész napom rámegy. Mondjuk szeretek oda járni, mert ilyen aranyos kisvárosokon keresztül vezet az út. Tele van hegyekkel meg patakokkal, úgyhogy ha odamegyek, az felér egy szabadnapnak is.

Emellett nekem néha végig kell járnom a divíziómat (ami ugye az én medencéimen kívül Goran, és Marko medencéiből áll), és eljátszani a Janit, hogy én képviselem a céget, és hogy minden rendben van-e az életmentőkkel, a supervisorokkal, és hogy egyáltalán elégedettek-e. Szóval egy héten 2-3 nap erre megy el.
Szombatonként meeting van. Akkor szedjük össze a riportokat mindenkitől, és küldjük át az irodába, illetve akkor beszélünk meg minden fontos dolgot. Az irodából minden héten küldenek valami új feladatot (TB számokat lekérni az életmentőktől, listát készíteni erről-arról, megcsinálni ezt-azt…stb), ezt is akkor beszéljük meg. Nagyjából erre a fél szombat rámegy. Két hetente pedig meg kell csinálnunk a „bérszámfejtést” (sajnos nem tudom jobban megfogalmazni). Ekkor összegezzük, hogy a 75 emberből ki hány órát dolgozott hol, és ezt elküldjük az irodába, hogy ott intézzék a papírmunkát.

Emellett pedig mindig ugranunk kell, ha az ügyfelek hívnak. A leggyakoribb ok az az, hogy a lifeguard késett, menjünk oda és csesszük le. Vagy a lifeguard telefonál munka közben, menjünk oda és csesszük le. Hetente van legalább 2 ilyen hívása mindenkinek.
Tehát egy héten 4-5 napot dolgozunk, a többi napon pedig szabadfoglalkozás. :)

Ez nem fog olyan sokáig tartani mondjuk, mivel augusztusban sokan hazamennek, úgyhogy a nyár vége megint rohanás lesz. Addig meg kihasználjuk a sok szabadidőnket, végülis megérdemeljük azok után, amit nyár elején lenyomtunk.

Újra itt

Na hát akkor a nagy szünet után ismét folytatnánk. :)

Mivel elég durva lenne mindent megírni egy bejegyzésben, ezért szép lassan adagoljuk az eseményeket, hogy nektek is könnyebb legyen elolvasni.
Miután Rita megérkezett elég sokat kellett dolgoznunk. Rita intézte az apartmanokat az életmentőknek, ő rendezte be őket, ő intézte a kulcsokat…stb. Kapott is mellé egy jó nagy pickupot, amibe elég sok cuccot lehetett pakolni.


Közben Zak, Marko és én összeraktuk a medencéket. Mivel az összes szivattyú szét volt szedve, szépen össze kellett csavarozni őket, és beindítani a rendszert. Emellett be kellett szerezni mindent, ami az egészségügyi ellenőrzésre kellett (hordágy, lélegeztetőmaszk…stb. Ha minden kész volt, kezdhettük a medence vizét vegyszerekkel rendbehozni. Ha már a klórszint, a ph érték, a keménység (igen, a víz keménységét is ellenőrzik), valamint az alkalinitás (ez nem tudom mi pontosan magyarul, de a ph-érték ingadozást szabályozza) is megfelelt, lehetett csinálni laboratóriumi teszteket. Ha a tesztek jól sikerültek, lehetett intézni a városházán az egészségügyi ellenőrzéseket (igen, minden városban külön külön végig kellett ezt járni). Ha az is sikerült, akkor minden készen állt a nyitáshoz.

Aztán szép lassan elkezdtek érkezni az emberek. Jött még két supervisor, Mitko (bolgár) és Goran (szerb). Úgyhogy a Bostoni management úgy néz ki, hogy Zak és én vagyunk az Assistant Division managerek, Rita, Marko, Goran és Mitko pedig a supervisorok. Zak alá tartozik Rita és Mitko, alám pedig Marko és Goran. Május utolsó két hetében folyamatosan érkeztek az emberek, úgyhogy minden nap valkinek rohanni kellett a buszpályaudvarra, illetve a reptérre, hogy felvegyük az embereket. Mivel rengeteg dolgunk volt, többüknek órákat kellett várni ránk. Mondjuk ez mindenhol így van, annak idején mi is szívtunk ezzel, amikor életmentők voltunk. Összesen van 60 medencénk, és kb 75 életmentő.

Szóval így kezdtünk neki a nyárnak. A nyár eleji rohanást már olvashattátok Ritától, úgyhogy azt én most ki is hagynám. :)

Én közben kaptam egy Dodge Chargert, aminek nagyon örül a fejem, Rita pedig egy Chevy Impalát, aminek pedig az ő feje örül.  Ja, és elköltöztünk Marlborough-ba egy ukrán párral, úgyhogy most egy kis nyugi van legalább. Bostonban egy kicsit zsúfolt már az iroda.