2009. február 28., szombat
Egy laza nap
Na hát ma mégsem Annapolisba mentem, hanem elvileg Igorral mentem volna egy helyi medencéhez, illetve utána Baltimore-ba. A valóságban nemigen így történt. :)
Kezdődött azzal, hogy Igor teherautója nem indult be (az enyém meg még nem érkezett meg).
Na, bepattantunk Igor rendes kocsijába, irány az autósbolt, ahol vettünk egy bikázókábelt. Vissza a kocsihoz, nagy nehezen sikerült indulásra bírni. Mivel nem volt kedvünk megkockáztatni egy esetleges Baltimore-i lerobbanást, ezért el kellett vinnünk a szervízbe. Igen ám, de akkor hogy megyünk tovább?
Elmentünk Dominik házához, ahonnan elhoztunk egy másik AquaSafe-es autót. Ez nem teherautó, hanem egy sima fehér személygépkocsi. Ketten átvezettük a két autót a szervízhez, ahol is lepasszoltuk a teherautót, mi indultunk Baltimore-ba a másikkal.
Erről az autóról azt kell tudni, hogy nyáron egy nyikhaj orosz gyerek vezette, aki valószínűleg annyira odáig volt a Ladákért és Volgákért, hogy sikerült egy japán autót olyan szintre süllyeszteni. Belül tiszta retek, ragacsos kormány, megfeketedett ülések, lukas kipufogó és a motornak olyan hangja lett, mint egy jól megszolgált Zetor traktornak. Nem volt túl bíztató, főleg úgy nem, hogy a traktor-hang egyre hangosabbá vált. :)
Mondtam Igornak, hogy nem lesz ez így jó. Ebben a pillanatban, az autópálya közepén egy hatalmas csattanás, mintha valami leszakadt volna az autóból, a visszapillantóban nemigen láttunk mást, csak sűrű világoskék füstöt. Húzás a leállósávba, és ahogy kipattantunk, visszatekintve látjuk, hogy az egész autópálya áll abban a füstben, ami valaha a motorunk volt. :)
Fantasztikus.
Telefon mindenkinek, küldik a vontatót. Chris felvette Igort az autójába, én meg bepattantam a vontatókocsiba. A szervízig kényelmesen eljutottunk, de utána nehezebben ment. A kétszemélyes teherautóba hárman bepréseltük magunkat. Igor ült középen, ő kezelte a sebességváltót, mert csak ő tudott így hozzáférni. Hármasból mindig ötösbe kapcsolt, mivel a négyes kellemetlen lett volna neki is, illetve Szibillának is. :)
Háromra haza is értem, úgyhogy a mai napom elég lazán telt. Remélem még sok ilyen lesz. :)
Most viszont megyek vissza a WalMartba, mert a tegnap vásárolt cipőm kicsit nagy rám (a boltban fel sem tűnt). Drukkoljatok, hogy ne menjen tönkre alattam semmi. :)
Kezdődött azzal, hogy Igor teherautója nem indult be (az enyém meg még nem érkezett meg).
Na, bepattantunk Igor rendes kocsijába, irány az autósbolt, ahol vettünk egy bikázókábelt. Vissza a kocsihoz, nagy nehezen sikerült indulásra bírni. Mivel nem volt kedvünk megkockáztatni egy esetleges Baltimore-i lerobbanást, ezért el kellett vinnünk a szervízbe. Igen ám, de akkor hogy megyünk tovább?
Elmentünk Dominik házához, ahonnan elhoztunk egy másik AquaSafe-es autót. Ez nem teherautó, hanem egy sima fehér személygépkocsi. Ketten átvezettük a két autót a szervízhez, ahol is lepasszoltuk a teherautót, mi indultunk Baltimore-ba a másikkal.
Erről az autóról azt kell tudni, hogy nyáron egy nyikhaj orosz gyerek vezette, aki valószínűleg annyira odáig volt a Ladákért és Volgákért, hogy sikerült egy japán autót olyan szintre süllyeszteni. Belül tiszta retek, ragacsos kormány, megfeketedett ülések, lukas kipufogó és a motornak olyan hangja lett, mint egy jól megszolgált Zetor traktornak. Nem volt túl bíztató, főleg úgy nem, hogy a traktor-hang egyre hangosabbá vált. :)
Mondtam Igornak, hogy nem lesz ez így jó. Ebben a pillanatban, az autópálya közepén egy hatalmas csattanás, mintha valami leszakadt volna az autóból, a visszapillantóban nemigen láttunk mást, csak sűrű világoskék füstöt. Húzás a leállósávba, és ahogy kipattantunk, visszatekintve látjuk, hogy az egész autópálya áll abban a füstben, ami valaha a motorunk volt. :)
Fantasztikus.
Telefon mindenkinek, küldik a vontatót. Chris felvette Igort az autójába, én meg bepattantam a vontatókocsiba. A szervízig kényelmesen eljutottunk, de utána nehezebben ment. A kétszemélyes teherautóba hárman bepréseltük magunkat. Igor ült középen, ő kezelte a sebességváltót, mert csak ő tudott így hozzáférni. Hármasból mindig ötösbe kapcsolt, mivel a négyes kellemetlen lett volna neki is, illetve Szibillának is. :)
Háromra haza is értem, úgyhogy a mai napom elég lazán telt. Remélem még sok ilyen lesz. :)
Most viszont megyek vissza a WalMartba, mert a tegnap vásárolt cipőm kicsit nagy rám (a boltban fel sem tűnt). Drukkoljatok, hogy ne menjen tönkre alattam semmi. :)
2009. február 27., péntek
Helyzetjelentés
Na sziasztok! :)
Tegnap éjjel (nektek tegnap hajnalban) sikeresen megérkeztem. Nem volt erőm így hirtelen leírni mindent, ezért jelentkezem csak most.
Az úton minden rendben ment, a British Airwaysnél ajándékba kaptam egy World Traveller Plus jegyet, minek köszönhetően egy fotelben utaztam. :)
New Yorkból még 4 órát buszoztam DC-be, ahol a főnököm felvett, és elvitt az apartmanba.
Most jelenleg ketten lakunk: én, és Chris (ő egy 35 év körüli lengyel fazon, már ismerem tavalyról, tök rendes). Mindenkinek van saját szobája, úgyhogy nagy a boldogság.
Hogy ne legyen később gond, most gyorsan tisztázom a később felmerülő neveket, és a hozzátartozó emberek kilétét:
Chris: lengyel fazon, lakótársam, csendes, jó fej, nehezen érthetően beszél angolul
Dominik: 30-as cseh srác, ő a cég vezetője, rendes, de néha azért fura
Lukas: 30-as cseh srác, ő a közvetlen főnököm, Dominik öccse, ő nagyon jó fej, nagyon rendes
Igor: 30-as szerb srác, ő volt tavaly nyáron a supervisorunk, őt is nagyon szeretjük, és gyakran mondja vicces hangsúllyal, hogy vádddáffákkkk? :) Ő is szervizesként dolgozik. Amúgy alattunk lakik kettővel a barátnőjével.
Szibilla: Igor barátnője, vajdasági magyar, úgyhogy vele lehet magyarul beszélgetni.
Boban: 40 körüli szerb fazon, tavaly ő is dolgozott supervisorként. Ő is nagyon rendes, ő elvileg majd március végén érkezik.
Amúgy ma megvolt az első munkanap. Chrissel és Igorral átmentünk egy medencéhez. Ott volt Lukas, és még 7-8, 25-30 év körüli amerikai. Ők lesznek elvileg a szervizes fiúk, és mi leszünk az ő vezetőjük (az esetemben ez még nem biztos, de erről majd mindjárt írok). Lukas és Chris megmutatta nekünk, hogy hogyan kell kinyitni egy medencét. Kezdetnek nem hangzik nehéznek, de higyjétek el, hogy az. :)
Először is le kell szedni a medence fóliát, letakarítani, összehajtogatni. Ez nagyjából fél óra – óra.
Utána rátekerni a szelepeket MINDEN csapra, wc-re, csőre. Ezeket ugye a téli víztelenítésnél leszedték. Ez 15 perc.
Utána összerakni a szivattyúrendszert, hogy meg lehessen nyitni a főcsapot. Ez nem olyan vészes mondjuk. Nagyjából fél óra.
Utána jön az izgi rész. Ugye a medence tele van levéllel (a fóliáról beesik), és mocsokkal. Ezt először összelapátoljuk. Fél óra. Utána hozunk egy nagy nyomású slagot (agregátorra van kötve), és az egész medencét lemossuk vele. 1-2 óra.
Utána egy hordóba sósavat keverünk vízzel (kb. 1:2 arányban), és ezt öntözőkancsóval szétlocsoljuk a medencében, hogy leszedje a makacsabb koszt, illetve az algát. (eközben persze védőfelszerelés van rajtunk, úgy nézünk ki mint akik ebolásokat etetnek Zairében :)). Ez még 1-2 óra. Utána mégegy mosás. 1 óra.
Ha ez megvan, megnézzük, hogy a lefolyó jó-e, meg a kisebb repedéseket két komponensű cementszerű izével megjavítjuk. Ez még egy 15 perc.
Ezen kívül még van csomó apróság, ami rengeteg időt elvesz (csavarokat húzogatni, szerszámokat letakarítani, vödröket cipelni...stb.).
Nagyjából a végére 12 órát számolunk, úgyhogy kemény a munka.
Mondanom sem kell, hogy a 8 emberből a végére csak 4-en maradtak. A többiek úgy gondolták, hogy ez nekik túl macerás, pedig nem igazán öltönyös típusú emberek voltak. :)
Ezután Lukas odajött hozzám, és azt mondta, hogy lenne szüksége egy olyan emberre, aki a már nyitva lévő fedett medencékhez megy, és kitakarítja őket, meg beköszön a managerhez, hogy minden OK-e, kell-e valami, ilyenek. Ő rám gondolt, mivel olyasvalaki kell neki, aki tud normálisan ügyfelekkel beszélni, a többiek meg olyanok, hogy hullik a kukorica a zsebükből (ostorral váltanak sebességet). Meg hát ugye sokkal könnyebb, tisztább munka, de emellett azért heti 1-2 napot kéne nekem is medencét nyitogatnom. Mivel a pénz ugyanaz marad, belementem. így több szabadidőm is lesz valószínűleg, és nem este 10-re fogok hazaesni. Majd meglátjuk még, hogy mi hogy lesz pontosan, mert még minden eléggé képlékeny.
Holnap amúgy Annapolisba megyünk medencenyitásra.
Na egyelőre legyen ennyi elég belőlem. :)
Remélem mindenkivel minden rendben van! Sok puszi nektek!
Tegnap éjjel (nektek tegnap hajnalban) sikeresen megérkeztem. Nem volt erőm így hirtelen leírni mindent, ezért jelentkezem csak most.
Az úton minden rendben ment, a British Airwaysnél ajándékba kaptam egy World Traveller Plus jegyet, minek köszönhetően egy fotelben utaztam. :)
New Yorkból még 4 órát buszoztam DC-be, ahol a főnököm felvett, és elvitt az apartmanba.
Most jelenleg ketten lakunk: én, és Chris (ő egy 35 év körüli lengyel fazon, már ismerem tavalyról, tök rendes). Mindenkinek van saját szobája, úgyhogy nagy a boldogság.
Hogy ne legyen később gond, most gyorsan tisztázom a később felmerülő neveket, és a hozzátartozó emberek kilétét:
Chris: lengyel fazon, lakótársam, csendes, jó fej, nehezen érthetően beszél angolul
Dominik: 30-as cseh srác, ő a cég vezetője, rendes, de néha azért fura
Lukas: 30-as cseh srác, ő a közvetlen főnököm, Dominik öccse, ő nagyon jó fej, nagyon rendes
Igor: 30-as szerb srác, ő volt tavaly nyáron a supervisorunk, őt is nagyon szeretjük, és gyakran mondja vicces hangsúllyal, hogy vádddáffákkkk? :) Ő is szervizesként dolgozik. Amúgy alattunk lakik kettővel a barátnőjével.
Szibilla: Igor barátnője, vajdasági magyar, úgyhogy vele lehet magyarul beszélgetni.
Boban: 40 körüli szerb fazon, tavaly ő is dolgozott supervisorként. Ő is nagyon rendes, ő elvileg majd március végén érkezik.
Amúgy ma megvolt az első munkanap. Chrissel és Igorral átmentünk egy medencéhez. Ott volt Lukas, és még 7-8, 25-30 év körüli amerikai. Ők lesznek elvileg a szervizes fiúk, és mi leszünk az ő vezetőjük (az esetemben ez még nem biztos, de erről majd mindjárt írok). Lukas és Chris megmutatta nekünk, hogy hogyan kell kinyitni egy medencét. Kezdetnek nem hangzik nehéznek, de higyjétek el, hogy az. :)
Először is le kell szedni a medence fóliát, letakarítani, összehajtogatni. Ez nagyjából fél óra – óra.
Utána rátekerni a szelepeket MINDEN csapra, wc-re, csőre. Ezeket ugye a téli víztelenítésnél leszedték. Ez 15 perc.
Utána összerakni a szivattyúrendszert, hogy meg lehessen nyitni a főcsapot. Ez nem olyan vészes mondjuk. Nagyjából fél óra.
Utána jön az izgi rész. Ugye a medence tele van levéllel (a fóliáról beesik), és mocsokkal. Ezt először összelapátoljuk. Fél óra. Utána hozunk egy nagy nyomású slagot (agregátorra van kötve), és az egész medencét lemossuk vele. 1-2 óra.
Utána egy hordóba sósavat keverünk vízzel (kb. 1:2 arányban), és ezt öntözőkancsóval szétlocsoljuk a medencében, hogy leszedje a makacsabb koszt, illetve az algát. (eközben persze védőfelszerelés van rajtunk, úgy nézünk ki mint akik ebolásokat etetnek Zairében :)). Ez még 1-2 óra. Utána mégegy mosás. 1 óra.
Ha ez megvan, megnézzük, hogy a lefolyó jó-e, meg a kisebb repedéseket két komponensű cementszerű izével megjavítjuk. Ez még egy 15 perc.
Ezen kívül még van csomó apróság, ami rengeteg időt elvesz (csavarokat húzogatni, szerszámokat letakarítani, vödröket cipelni...stb.).
Nagyjából a végére 12 órát számolunk, úgyhogy kemény a munka.
Mondanom sem kell, hogy a 8 emberből a végére csak 4-en maradtak. A többiek úgy gondolták, hogy ez nekik túl macerás, pedig nem igazán öltönyös típusú emberek voltak. :)
Ezután Lukas odajött hozzám, és azt mondta, hogy lenne szüksége egy olyan emberre, aki a már nyitva lévő fedett medencékhez megy, és kitakarítja őket, meg beköszön a managerhez, hogy minden OK-e, kell-e valami, ilyenek. Ő rám gondolt, mivel olyasvalaki kell neki, aki tud normálisan ügyfelekkel beszélni, a többiek meg olyanok, hogy hullik a kukorica a zsebükből (ostorral váltanak sebességet). Meg hát ugye sokkal könnyebb, tisztább munka, de emellett azért heti 1-2 napot kéne nekem is medencét nyitogatnom. Mivel a pénz ugyanaz marad, belementem. így több szabadidőm is lesz valószínűleg, és nem este 10-re fogok hazaesni. Majd meglátjuk még, hogy mi hogy lesz pontosan, mert még minden eléggé képlékeny.
Holnap amúgy Annapolisba megyünk medencenyitásra.
Na egyelőre legyen ennyi elég belőlem. :)
Remélem mindenkivel minden rendben van! Sok puszi nektek!
2009. február 25., szerda
Na
Most még itthon vagyok, csak ki akarom próbálni, hogy működik-e ez a blogolós izé. :)
Majd jelentkezem még!
Csók mindenkinek (még itthonról)!
Majd jelentkezem még!
Csók mindenkinek (még itthonról)!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
