Gondoltam várok egy kicsit, hogy legyen miről mesélnem...na jó, igazából lusta voltam, de legalább tényleg sok mindent tudok írni. :)
Sikerült a forgalmi vizsgám, úgyhogy pár napon belül elvileg meg is érkezik a jogsim. Annak ellenére, hogy elsőre megbuktam nem volt nagy szám a vizsga. Miután sikeresen megálltam az első stoptáblánál (ahol a múltkor megbuktam), kellett csinálnom egy párhuzamos parkolást, egy Y-fordulót, valamint tolatnom kellett 20 métert...ennyi volt az egész.
Múlt héten aláírtam a szerződést a High Sierra Pools-al, úgyhogy jövő pénteken repülök is Bostonba. Gondoltam, hogy busszal megyek, ami olcsóbb (50 dollár), viszont 4 óra az út NY-ig, onnan egy óra mire átkeveredek Chinatown-ba, onnan meg még 4 óra busszal Boston. A repülő pedig 85 dollár volt, és másfél óra alatt ott vagyok. Ned pedig (Cornelia férje, ők az a házaspár, akikkel összebarátkoztunk még 2006-ban, Cornelia intézte az olcsó repjegyet LA-be 2007-ben, illetve tavaly elvittek minket esti hajókázásra Manhattan körül) elvitte az egyik csomagomat Bostonba, ugyanis véletlenül pont DC-ben volt. :)
A Bostontól északra fekvő területet megkapjuk Ritával, úgyhogy azok a medencénk fognak alánk tartozni, ahol 2006-ban és 2007-ben is dolgoztunk még életmentőként, ez pedig nagyon jó. :) Nem tudom még, hogy mi lesz az apartmannal, meglátjuk hogy milyen az, amit a cég intéz nekünk, ha nem annyira jó, akkor majd bérelünk egy sajátot, ami csak a miénk lesz.
Mivel az összes életmentős papírom lejárt, újra meg kellett csinálnom a tanfolyamot (hiszen a supervisor-nak is tudnia kell azt, amit az életmentőknek). Még uszodában is voltunk, hogy a mentést gyakoroljuk. Ja, az uszodában pedig volt tök király fürdőruha-centrifuga, így nem kellett vizesen hazavinnem a fürdőnadrágomat. :)
Boban holnap érkezik, úgyhogy nekem kell majd kimennem érte a reptérre. Velem lesz egy szobában, de ezt a másfél hetet csak kibírom valahogy. Különben is úgy volt, hogy március végén jön...
Az utolsó hetem kicsit húzós lesz, ugyanis 24 medencém van már. Ebből 6-ot heti kétszer, a maradékot egyszer kell takarítanom. Az újonnan megnyitott medencékkel mondjuk mindig nagyobb a szívás, mivel olyan, mintha 13 zsák levelet szórtak volna mindegyikbe. De annyira nem fogom megerőltetni magam, úgyis csak az a lényeg, hogy ne zöldüljön a medence vize, azt meg klórral el lehet intézni.
Ja, és ma reggel megmentettem egy madarat a biztos haláltól. Mikor reggel elindultam, láttam, hogy a madár belegabalyodott valami damilba, úgyhogy kiszabadítottam. Most már hivatalosan is életmentő vagyok!
Kicsit Frei Tamásosra sikerült ez a bejegyzés, de kicsit fáradt vagyok már, ezért nem tudok most annyira sziporkázni. :) Remélem elnézitek nekem...
Puszi mindenkinek!
2009. április 21., kedd
2009. április 4., szombat
Na hát sziasztok ismét! :)
(Rájöttem, hogy ha a köszöntést írom be blog címnek, akkor nem kell annyit gondolkodnom a frappáns címeken...)
Múlt pénteken megszereztük az irodát. Eddig csak Dominik háza üzemelt irodaként, annak is az ebédlőasztala, de innentől kezdve már normális cégként funkcionál az AquaSafe :)
Szombaton Leon-nal dolgoztam. Ő egy 150 kg körüli fekete srác, tök aranyos, bár egy kicsit mulya. :) Harcolt Irakban is, egy helikopteren kezelte a golyószórót, utána pedig helikoptereket javított, csak hát a válság ugye... így került a medence bizniszbe. Este beültünk sörözni egy Hooters-be, úgyhogy végre kimozdultam itthonról. Vasárnap elmentem DC-be a Szépművészeti Múzeumba is. Maga a múzeum nem olyan nagy, de a tárlat egész jó volt, úgyhogy egy kis kultúrát is erőltettem magamba. :)
Hétfőn volt a forgalmi vizsgám, amin sikeresen megbuktam. :)
Az volt, hogy odamentem délre. Előtte persze egy héttel megkérdeztem, hogy lehet-e céges autóval menni, és azt mondták, hogy igen, persze, semmi akadálya. Délben meg is jelentem a vizsgán, ahol kiderült, hogy ha céges autóval megyek, akkor kell egy meghatalmazás a tulajdonostól. Jó fejek... Mondták, hogy ha még délután 4 előtt beszerzem, akkor mehetek. írtam is Dominiknak, aki sajnos nem volt gépközelben, úgyhogy délután 3-ra tudta csak elküldeni e-mailen a levelet. Utána rohantam egy Staples-be (olyasmi mint nálunk az Office Depot, csak nagyobb), ahol ki lehet nyomtatni dolgokat. Kiderült, hogy a gépük nem működik, úgyhogy elirányítottak egy másik helyre. Itt még csak kicsit voltam ideges. Nagy nehezen megtaláltam, kinyomtattam a levelet, és háromnegyed 4-re oda is értem a vizsgára (közben pár közlekedési szabályt áthágtam, de ezúttal körültekintőbb voltam). Ott közölték, hogy nekik az eredeti levél kellene. Itt már egy kicsit idegesebb lettem. Nagy nehezen sikerült rábeszélnem őket, hogy fogadják el a másolatot. Képzelhetitek milyen idegállapotban ültem be az autóba. Mielőtt elkezdődött a vizsga, az oktató megkért, hogy húzzam be a kéziféket (utólag rájöttem, hogy azért kell behúzni, hogy utána megszivathasson ha nem engedem ki). Behúztam, utána pedig elkezdte mondani a vizsga menetét. Amikor elkezdődött, persze a kéziféket nem engedtem ki (sosem szoktam behúzni), már láttam is ahogy húz egy strigulát a papírjára. Nagyszerű. Elindulok enyhén felfokozott állapotban, és az első stop táblánál a felfestett vonalon átcsúsztam (kb 30 cm-nyire). A vizsgáztató közölte, hogy ez így sajnos nem lesz jó, bukta. Úgyhogy két hét múlva mehetek megint, hurrá! :) A legnagyobb baromság az egészben, hogy miután megbuktam a vizsgán, szépen mehettem tovább az autóval a magyar jogosítványommal és a cikis nk. jogosítványommal LEGÁLISAN. Bár ez engem, mint magyar állampolgárt, aki a magyar közigazgatás bürökratikus útvesztőit már jól ismeri, egyáltalán nem izgat fel. :)
Ez a hetem a szokásos módon telt. Kaptam még 4 medansziét a többi mellé, úgyhogy jövő héten már azokat is ellenőriznem kell. Mellette meg a szokásos kisegítés. Ma például remekül kamatoztathattam a külkeren tanultakat. Különösképp a mikro- és makroökonómiára, az üzleti etikára és a teljeskörű minőségirányításra gondolok: légkalapáccsal kellett szétvernem egy medence alját. :) Utána a vasbeton vasrácsait körfűrésszel levágni, majd egy méter mélyre leásni a jó kis agyagos talajba. :) Egy 1x1 méteres lyukat kellett vájnom a lefolyóhoz, hogy betegyük az új izéket (main drain sump-nak hívják angolul, magyarul talán lefolyókamrának nevezhetném...háh, kész Kazinczy vagyok nem? Hívjatok csak Kazinak! :)). Ez egy fél hűtőszekrény nagyságú műanyag kocka, az egyik oldala nyitott, a két oldalán meg van két nagy lyuk. Remélem mindenki vizuális típus, ha meg nem, akkor elégedjetek meg annyival, hogy egy b#szomnagy kocka. :) A nap végére szerintem 10 kg-ot sikerült is leadnom. Mondjuk örülök, hogy ilyet is kellett csinálnom, végtére is milyen férfi az, aki nem tud légkalapálni? :)
Holnapra még nincs programom, de majd csak kitalálok valamit. Délután viszont csinálok pörköltet. Vettem hozzá mindent, még MAGYAR paprikát is vettem a boltban (echte Szegedi, 5 dollár volt, de hát pörköltet nem fogok amerikai téglaporból csinálni :)). Nokedlit sajnos nem tudok csinálni, a boltban meg nem találtam, úgyhogy végül maceszgombócot vettem hozzá. :)
Ja, a nagy hír pedig az, hogy beszéltem a High Sierra Pools-al, és úgy néz ki, hogy májustól nekik fogunk dolgozni Bostonban! :) Megkaphatjuk azokat a medencéket, ahol még 2006-ban és 2007-ben dolgoztunk, sőt lehet, hogy magyar életmentők tartoznak majd alánk. Van elég sok beltéri medencéjük, úgyhogy van esély rá, hogy télen is dolgozhatunk nekik, de ez majd csak szeptemberben derül ki. A terv az, hogy én április végén átrepülök Bostonba, Rita pedig május 10 körül jön utánam.
Na puszi nektek! :)
Múlt pénteken megszereztük az irodát. Eddig csak Dominik háza üzemelt irodaként, annak is az ebédlőasztala, de innentől kezdve már normális cégként funkcionál az AquaSafe :)
Szombaton Leon-nal dolgoztam. Ő egy 150 kg körüli fekete srác, tök aranyos, bár egy kicsit mulya. :) Harcolt Irakban is, egy helikopteren kezelte a golyószórót, utána pedig helikoptereket javított, csak hát a válság ugye... így került a medence bizniszbe. Este beültünk sörözni egy Hooters-be, úgyhogy végre kimozdultam itthonról. Vasárnap elmentem DC-be a Szépművészeti Múzeumba is. Maga a múzeum nem olyan nagy, de a tárlat egész jó volt, úgyhogy egy kis kultúrát is erőltettem magamba. :)
Hétfőn volt a forgalmi vizsgám, amin sikeresen megbuktam. :)
Az volt, hogy odamentem délre. Előtte persze egy héttel megkérdeztem, hogy lehet-e céges autóval menni, és azt mondták, hogy igen, persze, semmi akadálya. Délben meg is jelentem a vizsgán, ahol kiderült, hogy ha céges autóval megyek, akkor kell egy meghatalmazás a tulajdonostól. Jó fejek... Mondták, hogy ha még délután 4 előtt beszerzem, akkor mehetek. írtam is Dominiknak, aki sajnos nem volt gépközelben, úgyhogy délután 3-ra tudta csak elküldeni e-mailen a levelet. Utána rohantam egy Staples-be (olyasmi mint nálunk az Office Depot, csak nagyobb), ahol ki lehet nyomtatni dolgokat. Kiderült, hogy a gépük nem működik, úgyhogy elirányítottak egy másik helyre. Itt még csak kicsit voltam ideges. Nagy nehezen megtaláltam, kinyomtattam a levelet, és háromnegyed 4-re oda is értem a vizsgára (közben pár közlekedési szabályt áthágtam, de ezúttal körültekintőbb voltam). Ott közölték, hogy nekik az eredeti levél kellene. Itt már egy kicsit idegesebb lettem. Nagy nehezen sikerült rábeszélnem őket, hogy fogadják el a másolatot. Képzelhetitek milyen idegállapotban ültem be az autóba. Mielőtt elkezdődött a vizsga, az oktató megkért, hogy húzzam be a kéziféket (utólag rájöttem, hogy azért kell behúzni, hogy utána megszivathasson ha nem engedem ki). Behúztam, utána pedig elkezdte mondani a vizsga menetét. Amikor elkezdődött, persze a kéziféket nem engedtem ki (sosem szoktam behúzni), már láttam is ahogy húz egy strigulát a papírjára. Nagyszerű. Elindulok enyhén felfokozott állapotban, és az első stop táblánál a felfestett vonalon átcsúsztam (kb 30 cm-nyire). A vizsgáztató közölte, hogy ez így sajnos nem lesz jó, bukta. Úgyhogy két hét múlva mehetek megint, hurrá! :) A legnagyobb baromság az egészben, hogy miután megbuktam a vizsgán, szépen mehettem tovább az autóval a magyar jogosítványommal és a cikis nk. jogosítványommal LEGÁLISAN. Bár ez engem, mint magyar állampolgárt, aki a magyar közigazgatás bürökratikus útvesztőit már jól ismeri, egyáltalán nem izgat fel. :)
Ez a hetem a szokásos módon telt. Kaptam még 4 medansziét a többi mellé, úgyhogy jövő héten már azokat is ellenőriznem kell. Mellette meg a szokásos kisegítés. Ma például remekül kamatoztathattam a külkeren tanultakat. Különösképp a mikro- és makroökonómiára, az üzleti etikára és a teljeskörű minőségirányításra gondolok: légkalapáccsal kellett szétvernem egy medence alját. :) Utána a vasbeton vasrácsait körfűrésszel levágni, majd egy méter mélyre leásni a jó kis agyagos talajba. :) Egy 1x1 méteres lyukat kellett vájnom a lefolyóhoz, hogy betegyük az új izéket (main drain sump-nak hívják angolul, magyarul talán lefolyókamrának nevezhetném...háh, kész Kazinczy vagyok nem? Hívjatok csak Kazinak! :)). Ez egy fél hűtőszekrény nagyságú műanyag kocka, az egyik oldala nyitott, a két oldalán meg van két nagy lyuk. Remélem mindenki vizuális típus, ha meg nem, akkor elégedjetek meg annyival, hogy egy b#szomnagy kocka. :) A nap végére szerintem 10 kg-ot sikerült is leadnom. Mondjuk örülök, hogy ilyet is kellett csinálnom, végtére is milyen férfi az, aki nem tud légkalapálni? :)
Holnapra még nincs programom, de majd csak kitalálok valamit. Délután viszont csinálok pörköltet. Vettem hozzá mindent, még MAGYAR paprikát is vettem a boltban (echte Szegedi, 5 dollár volt, de hát pörköltet nem fogok amerikai téglaporból csinálni :)). Nokedlit sajnos nem tudok csinálni, a boltban meg nem találtam, úgyhogy végül maceszgombócot vettem hozzá. :)
Ja, a nagy hír pedig az, hogy beszéltem a High Sierra Pools-al, és úgy néz ki, hogy májustól nekik fogunk dolgozni Bostonban! :) Megkaphatjuk azokat a medencéket, ahol még 2006-ban és 2007-ben dolgoztunk, sőt lehet, hogy magyar életmentők tartoznak majd alánk. Van elég sok beltéri medencéjük, úgyhogy van esély rá, hogy télen is dolgozhatunk nekik, de ez majd csak szeptemberben derül ki. A terv az, hogy én április végén átrepülök Bostonba, Rita pedig május 10 körül jön utánam.
Na puszi nektek! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
