Egy laza nap

Na hát ma mégsem Annapolisba mentem, hanem elvileg Igorral mentem volna egy helyi medencéhez, illetve utána Baltimore-ba. A valóságban nemigen így történt. :)
Kezdődött azzal, hogy Igor teherautója nem indult be (az enyém meg még nem érkezett meg).
Na, bepattantunk Igor rendes kocsijába, irány az autósbolt, ahol vettünk egy bikázókábelt. Vissza a kocsihoz, nagy nehezen sikerült indulásra bírni. Mivel nem volt kedvünk megkockáztatni egy esetleges Baltimore-i lerobbanást, ezért el kellett vinnünk a szervízbe. Igen ám, de akkor hogy megyünk tovább?

Elmentünk Dominik házához, ahonnan elhoztunk egy másik AquaSafe-es autót. Ez nem teherautó, hanem egy sima fehér személygépkocsi. Ketten átvezettük a két autót a szervízhez, ahol is lepasszoltuk a teherautót, mi indultunk Baltimore-ba a másikkal.

Erről az autóról azt kell tudni, hogy nyáron egy nyikhaj orosz gyerek vezette, aki valószínűleg annyira odáig volt a Ladákért és Volgákért, hogy sikerült egy japán autót olyan szintre süllyeszteni. Belül tiszta retek, ragacsos kormány, megfeketedett ülések, lukas kipufogó és a motornak olyan hangja lett, mint egy jól megszolgált Zetor traktornak. Nem volt túl bíztató, főleg úgy nem, hogy a traktor-hang egyre hangosabbá vált. :)

Mondtam Igornak, hogy nem lesz ez így jó. Ebben a pillanatban, az autópálya közepén egy hatalmas csattanás, mintha valami leszakadt volna az autóból, a visszapillantóban nemigen láttunk mást, csak sűrű világoskék füstöt. Húzás a leállósávba, és ahogy kipattantunk, visszatekintve látjuk, hogy az egész autópálya áll abban a füstben, ami valaha a motorunk volt. :)

Fantasztikus.

Telefon mindenkinek, küldik a vontatót. Chris felvette Igort az autójába, én meg bepattantam a vontatókocsiba. A szervízig kényelmesen eljutottunk, de utána nehezebben ment. A kétszemélyes teherautóba hárman bepréseltük magunkat. Igor ült középen, ő kezelte a sebességváltót, mert csak ő tudott így hozzáférni. Hármasból mindig ötösbe kapcsolt, mivel a négyes kellemetlen lett volna neki is, illetve Szibillának is. :)

Háromra haza is értem, úgyhogy a mai napom elég lazán telt. Remélem még sok ilyen lesz. :)

Most viszont megyek vissza a WalMartba, mert a tegnap vásárolt cipőm kicsit nagy rám (a boltban fel sem tűnt). Drukkoljatok, hogy ne menjen tönkre alattam semmi. :)